ELSŐSEGÉLY 2. 

Sebfertõzések

Ezek leggyakoribb és legveszélyesebb formája a tetanusz fertõzés, mely különösen szúrt, lõtt, roncsolt sebekben fordulhat elõ. A tetanusz kórokozója oxigén jelenlétében veszélytelen, de a sebek mélyén a levegõtõl elzárva a baktérium szaporodása akadálytalan.

A lappangási idõ néhány naptól 5-6 hónapig terjedhet. Ezután súlyos izomgörcsök alakulnak ki, a légzõizmok görcse halálhoz is vezethet. Különösen földdel szennyezett vagy harapott sebek esetén a sebet gondosan meg kell tisztítanunk és a szükséges védõoltáshoz minél elõbb hozzájuttatnunk a beteget.

Veszettség: súlyos, mindig halállal végzõdõ fertõzõ betegség, melyet veszett állat harapása okozhat. A fertõzés létrejöhet ép bõrfelületen keresztül is, ezért nagyon veszélyes a veszettségre gyanús állat, vagy tetemének megérintése is. Az ilyen fertõzésre gyanús sebet szappanos vízzel kell kimosni, orvosi ellátásra kell jelentkezni, lehetõség szerint az állatot is eljuttatva a közegészségügyi hatóságokhoz.

Gáz-ödéma (sercegõ üszök): szúrt és lõtt sérülések félelmetes, de szerencsére ritka szövõdménye. 2-3 napos lappangási idõ után a seb körül hólyagok jelennek meg, melyekbõl vöröses, édeskés szagú váladék ürül. A sebkörnyéket megtapintva sercegés észlelhetõ.

Égés

Magas hõ (láng, forró gõz, forró gáz, megolvadt fém, stb. ) következtében jöhet létre.

I. fokú égés: a bõr kissé duzzadt, vörös, csak legfelsõ rétege károsodik, pár nap alatt hámlással spontán gyógyul. Kezelése: bõrnyugtató gyógyszerészeti kenõcsök.

II. fokú égés: a bõr minden rétegére kiterjed. Szabálytalan mennyiségû és nagyságú, eleinte víztiszta, majd zavaros hólyagok keletkeznek. A hólyagok kiszúrása szigorúan tilos! A nagy fájdalom miatt lehetõleg azonnali és hosszantartó hideg folyóvizes hûtés szükséges, majd steril fedõkötés. Az égett bõrfelületre semmilyen kenõcsöt ne tegyünk!

III. fokú égés: A bõr szürkésen elszínezõdött. A teljes szövetelhalás miatt a bõr érzéketlen, de a fájdalom igen nagy. Óriási a fertõzés veszélye! (pl.: tetanusz). Teendõ: hûtés, steril fedõkötés. Minden esetben azonnal adhatunk a betegnek általa már máskor is használt fájdalomcsillapítót. Az égés az egész szervezetet érintõ súlyos ártalom. Súlyosságát meghatározza kiterjedése. Ennek mértékét úgy határozhatjuk meg, hogy az ujjak nélküli tenyér tekinthetõ a testfelület 1 %-ának. Ha a szakszerû ellátás rövid idõn belül nem várható, folyadékpótlásról is gondoskodnunk kell, tea vagy enyhén sózott víz itatásának formájában.

Fagyás

A tartós hideghatás, különösen idõsebb korban, kifáradás esetén, éhezésben, alkoholos állapotban fagyásos sérülést okozhat. Ez lehet helyi és általános. Befolyásolja a levegõ nedvességtartalma, a szél, és a hideg tartóssága is.

Lehûlés: A szervezet folyamatosan hûl le, a beteg fáradttá, indítékszegénnyé válik, ellenállhatatlan kényszert érez, hogy lefeküdjön és aludjon, tudata elhomályosul, légzési és keringési zavarok alakulnak ki. Mindez kedvezõtlen körülmények között már + 7-8 oC-on is kialakulhat. Teendõ: a test fokozatos melegítése dörzsölés, vagy forró italok itatása útján. Fürdõvízben való melegítés esetén a víz hõmérsékletét 15 oC-tól fokozatosan emeljük 30 oC -ig.

Lokális fagyás: Kialakulását elõsegítheti szûk cipõ, vagy kesztyû viselése is.

I. fokú fagyás: Égõ, szúró fájdalom, márványozott, majd szederjes bõr, enyhe duzzanat. Kezelése: melegítés, steril kötés.

II. fokú fagyás: Vörhenyes, savós hólyagok keletkeznek, a fagyott terület érzéketlen. Elsõsegély: steril kötés. Hóval való dörzsölés semmilyen esetben sem alkalmazható, mert a hókristályok nem sterilek és a védekezõképességét elveszített bõrfelületen keresztül súlyos fertõzést okozhatunk (tetanusz!).

III. fokú fagyás: Teljes szövetelhalás, felmelegítés után is szederjes és érzéketlen marad a bõr. Teendõk: steril kötés. A fagyási sérülések szinte minden esetben megelõzhetõk, megfelelõ táplálkozás, öltözet és az idõjárási viszonyok figyelembevételével. Az alkohol a közhiedelemmel ellentétben nem véd a hideg ellen, sõt az erek kitágítása útján rontja a szervezet hõvisszatartó képességét.

Áramütés

A következmények elsõsorban az áram erõsségétõl, jellegétõl, a behatás idõtartamától, valamint a szervezetben megtett útjától függnek. Fontos tényezõ a szervezet pillanatnyi fizikai állapota is. Az általánosan használt 50 Hz frekvenciájú, 220 V feszültségû váltóáram fájdalomküszöbe 3-10 mA-nél jelentkezik, 75 mA-nél erõsebb áram már végzetesen befolyásolhatja a szívmûködést. A váltóáram biológiailag veszélyesebb, mint az egyenáram.

Az áramütés okozta égési sérülés ellátása a már ismertetett szabályok szerint történik. Nagy energiahatás esetén un. áramjegy keletkezik, mely szürkésfehér, fájdalmatlan tömöttség a bõrben és az áram belépési helyén található. Az áramütés következtében izomgörcsök, szívmegállás, légzésbénulás léphet fel. Szükség esetén tehát az újraélesztés szabályai szerint kell eljárni. Az áramütött megközelítése elõtt tisztáznunk kell, hogy a balesetes teste feszültség alatt van-e még, vagy sem. 1000 V feletti feszültségû áramkörbõl való mentésre ne vállalkozzunk! (Tûzoltóság, Elektromos Mûvek).

Az áramütés ritka formája a lépésfeszültség. Ez leszakadt, nagyfeszültségû vezeték közelében adódhat, ahol az esetleg több 100 kV-os feszültség a talajon néhány méteres körzetben igen meredeken esik 0-ra. Így a talaj két, egymástól lépésnyi távolságban levõ pontja között akkora potenciálkülönbség van, mely halálos áramütést okozhat.

Villámcsapás: Rendkívül nagy feszültség és 20-30 ezer A-es áramerõsség van jelen. A behatás ideje aránylag rövid, ezért inkább a mechanikus energia hatása az elsõdleges (csonttörések). Villámcsapás után olykor faág-szerû rajzolat marad a bõrön. A villám sebessége igen nagy, 180 km/sec. Az áramütés mellett számolnunk kell hallászavarok, látászavarok létrejöttével is, mert az erõs fény és hanghatás is károsíthatja az érzékszerveket. Zivatar idején lehetõség szerint kerüljük a kiemelkedõ tárgyak, valamint a barlangbejáratok közelségét. Magashegyi túránál meg kell szabadulnunk fém tárgyainktól (csákány, stb. ) és törmelékes kõzettel borított helyet keressünk magunknak.

Zúzódás, rándulás, ficam

Zúzódás: A szövetek megszakadása jön létre a bõr épen maradása mellett. Vérömleny, duzzanat, fájdalom, mûködési zavar alakul ki. Teendõ: nyugalomba helyezés, borogatás.

Rándulás: A széthúzó erõ legyõzi a szövetek ellenállását és azok rövid idõre túlzottan megnyúlnak. Tünetek és ellátásuk lényegében azonosak az elõbbiekkel.

Ficam: Az izületet alkotó csontvégek közül az egyik a helyzetét kórosan megváltoztatja. Megszûnik az izület rugalmas rögzítettsége is. Teendõ: az izületet a sínezés szabályai szerint kell rögzíteni, tilos a helyretétellel kísérletezni !

Törések

Megkülönböztetünk nyílt és zárt törést. Az elsõsegély nagy jelentõségû! Megakadályozhatja a vérzést, fertõzést, sokkot. Tilos törésgyanú esetén az eltört csontok mozgatása, igazgatása! A végtagot rögzítenünk kell oly módon, hogy a két szomszédos izület mozgása is gátolt legyen. (bot, faágak, sítalp stb. ) segítségével. Amennyiben nem végtagot alkotó csont törik, ép testrészhez kell rögzítenünk. Bordatörésnél a mellkas körülkötése, vállövi töréseknél háromszögletû kendõvel a nyakhoz való rögzítés a helyes megoldás. Nyílt törés esetén, amikor a bõr folytonossága megszakad és seb is keletkezik, szükség esetén vérzést is kell csillapítanunk és a fertõzést megakadályoznunk a már elmondottak szerint.

Egyéb sérülések

Koponyasérülés: Mindig súlyos esetnek tekintendõ az agysérülés veszélye miatt. Tünetei: pápaszem alakú vérömleny, fülbõl szivárgó vér, fejfájás, hányinger, hányás, eszméletvesztés, emlékezet kihagyás. Ne tévessze meg az elsõsegélynyújtót, ha a tünetek átmenetileg elmúlnak, mert ez nem zárja ki koponyaüregi vérömleny lehetõségét.

Teendõ: nyugalomba helyezés kissé megemelt fejjel, ha a beteg eszméletlen, stabil oldalfekvés. Mozgatás, szállítás tilos.

Mellkas sérülés: Az áthatoló mellkas sérülés veszélye a külsõ légnyomáshoz képest negatív nyomás alatt levõ tüdõszövet összeesése, amely a légzõfelület beszûkülése miatt végzetes is lehet. Ilyen esetben a sérülést tetõcserépszerûen egymásra ragasztott ragtapasz csíkokkal kell fedni.

Hasi sérülés: Nyílt sérülés esetén steril gézzel, majd törölközõvel vagy lepedõvel kell a testrészt körülkötni. A beteggel bármit itatni, vagy etetni tilos! Tompa sérülés esetén gondolni kell belsõ vérzésre (pl.: lépszakadás). A beteget térdben felhúzott lábakkal, alig megemelt fejjel kell fektetni.

Gerincsérülés: Mozdítani tilos! Még eszméletlenség esetén sem szabad a beteget oldalra fordítani. Ha újraélesztés válik szükségessé azt óvatosan meg kell kísérelni.

Vegyi sérülések (mérgezések)

Méreg az az anyag, mely aránylag kis mennyiségben a szervezetbe jutva hatásával a szervezet életfolyamatait múlóan, tartósan vagy véglegesen megzavarja. A bejutás útjának megfelelõen a mérgezés lehet külsõ és belsõ.

       I.            külsõ mérgezések: Valamilyen maró anyag (lúg, sav, vagy szerves oldószer) testfelületre jutásakor keletkeznek. Elsõdleges teendõ a méreggel átitatott ruhadarab eltávolítása, majd a bõr óvatos, tiszta textildarabbal való azonnali letörlése. Ezt követõen bõ vizes lemosást kell végezni a kénsav-marás kivételével. A gyakorlatban közömbösítésre többnyire sem idõ, sem lehetõség nincs, mivel a méreg milyensége gyakran ismeretlen, továbbá a mérget közömbösítõ vegyszerek nem állnak rendelkezésre. Ezért közömbösítéssel ne kísérletezzünk (egy-két ritka kivételtõl eltekintve), mert ezzel csak értékes idõt vesztünk. A méreg hígítása szintén igen fontos, és majd minden esetben alkalmazható. Szembe jutott méreg esetén is azonnali vízzel való kiöblítés a teendõ. Mész bejutásakor, ha van kéznél, cukoroldat alkalmazandó.

    II.            belsõ mérgezések:

                             1.            nem maró mérgek esetén: (etilalkohol, metilalkohol, benzin, benzol, széntetraklorid, triklóretilén, terpentin), minden esetben kíséreljünk meg hánytatást 2-3 pohár kevés konyhasót, vagy híg-szappant tartalmazó langyos vízzel. Minden esetben adható 2-3 evõkanálnyi orvosi szén egy pohár vízben elkeverve.

                             2.            maró mérgezések:

                                                      a.            lúgmérgezések: (nátronlúg, mosószóda, mosóporok.) Hánytatni tilos ! Vizet, tejet itassunk a beteggel. Célunk a méreg azonnali hígítása. Legjobb erre a célra a tej, mert nyálkahártya bevonó és enyhe fájdalomcsillapító hatása is van. A lúgok a nyálkahártya elfolyósodó elhalását okozzák, igen súlyos következményekkel.

                                                     b.            savmérgezések (kénsav, sósav, ecetsav, oxálsav). Itt is azonnali víz vagy tej itatása a teendõ. Közömbösítésre szódabikarbonát tilos használni, mert a fejlõdõ széndioxid szétrepesztheti a felmaródás következtében elvékonyodott gyomorfalat. A hánytatás természetesen itt is tilos.

                             3.            növényvédõ szer mérgezés: gyakorisága miatt külön ki kell emelnünk, hangsúlyozva jelentõségét. A forgalomban levõ közel 300 féle növényvédõ szer többnyire a szerves foszforsav észterek csoportjába tartozik. Mérgezés esetén tilos tej, ricinus vagy alkohol adása, mert ezek a felszívódást meggyorsítják. A testfelületre került mérget enyhe lúggal, tehát szappanos vagy ultrás vízzel le kell mosni. Hánytatás, szódabikarbóna, orvosi szén adása is indokolt. Veszélyessége miatt meg kell említenünk a Gramoxone (Paraquat) nevû növényvédõszert, mely a málnaszörpre emlékeztet és már kis mennyiségben is halálos.

                             4.            maró gõzök és gázok: belélégzése esetén a beteg azonnali friss levegõre való juttatása a teendõ. Óvakodjunk a mérgezés helyén nyílt láng alkalmazásától vagy villany bekapcsolásától, az esetleges robbanásveszély miatt. Légzésbénulás esetén mesterséges lélegeztetés végezhetõ. A leggyakoribb mérgezés ebbõl a csoportból a széndioxid mérgezés borospincékben, silómedencék alján. Vigyázzunk, mert a gáz a levegõnél nehezebb, mélyen helyezkedik el, és az elsõsegélynyújtó a beteghez lehajolva maga is áldozatul eshet. A tömény gáz belégzése azonnali halált okoz. Ki kell emelni a szénmonoxid mérgezést is. Ez a világítógázban, városi gázban, kipufogó gázban található és igen nagy kötõdõ képessége van a vörösvérsejtekhez, kiszorítva az oxigént. Különösen gondolnunk kell szénmonoxid mérgezésre a zárttérben járó motorú autók esetén.

                             5.            gombamérgezések: Rendszerint ehetõ gombákkal összetévesztett mérges gombák fogyasztása kapcsán keletkezik. Az ehetõ gombából készült étel megromolva nem gomba, hanem ételmérgezést okoz.

                                                      a.            gyilkos galóca: a lappangási idõ 8-28 óra. Tünetei: csillapíthatatlan hányás, hasmenés, kiszáradás, izomgörcsök, majd egy-két napig tartó jó közérzet után egyre fokozódó sárgaság, és végül májkóma következik be. Teendõ: hánytatás, vagy hashajtó csak akkor alkalmazható, ha az általános tünetek még nem alakultak ki. A beteg túlzott szomjúságról panaszkodik, de állapotát a folyadékbevitel rontja, ezért meg kell akadályozni, hogy igyon!

                                                     b.            Susulyka-féle gombák okozta mérgezés: 15-60 perces lappangási idõ, izzadás, nyál és orrfolyás, görcsök. Teendõ: orvosi szén vizes elegyének itatása.

                                                      c.            párduc- és légyölõ galóca mérgezés: lappangási idõ 1-2 óra, Tünetek: vörös, száraz nyálkahártyák, szapora szívmûködés, nyugtalanság, delírium, hallucinációk. Hánytatás fontos!

                                                     d.            Enyhe mérgezést okozó gombák: Világító tölcsérgomba, Sátán tinorru, farkas tinorru, nagy döggomba, galambgomba-félék, tejelõfélék, papsapka gomba, stb. Ezek a gombák "gyomorrontásos" tüneteket okoznak, lefolyásuk viszonylag enyhébb. Orvosi szén minden esetben adandó, és amennyiben hányás spontán nem jelentkezik, úgy meg kell kísérelnünk a hánytatást is.

Vízbefúlás

A természetjáró ember különösen gyakran találkozhat ezzel a sajnos egyre szaporodó szerencsétlenséggel. Ilyen esetben a vízbõl való mentés elsõdleges. Erre azonban csak az vállalkozzon, aki ért hozzá. Mûfogások: hajfogás, két kezes állfogás, egyes hónaljfogás, kettõs hónaljfogás, nyakfogás. A kimentett betegbõl a vizet kiönteni anatómiai okokból lehetetlen. A tüdõbõl az édesvíz igen rövid idõ alatt felszívódik, a gyomorba került vizet eszméleténél lévõ balesetes kihányja, ha eszméletlen oldalfekvésben, vagy hasonfekvésben célszerû a gyomrot kiüríteni. Klinikai halál esetén az újraélesztés esélyei viszonylag jók. Mindig gondolni kell a szervezet általános lehûlésére is. Jeges vízbõl való mentésnél a sérültet részben a vízbefúlás, részben a fagyás szabályai szerint kell ellátni.

Belgyógyászati jellegû rosszullétek

Rosszullétnek nevezzük az olyan hirtelen eszméletvesztést, vagy egészségromlást, amely ismeretlen okból, látható vagy feltételezhetõ sérülés nélkül következik be.

a.      Ájulás: Olyan egyszerû eszméletvesztés, mely során az agy vérellátása átmenetileg elégtelenné válik. Sápadtsággal, verejtékezéssel, szédüléssel kezdõdik, melyet gyengeségérzés és összeesés követ. Mivel fekvõ helyzetben az agy vérellátása javul, az állapot többnyire spontán rendezõdik. A beteg vízszintes helyzetben való fektetése - enyhén megemelt lábakkal - a teendõ.

b.     Hõguta: Izommunka során magasabb külsõ hõmérsékletnél, ha a hõleadás gátolt (célszerûtlen ruházat) keletkezik. Szellõs, hûvös helyen való fektetésre, a ruházat részleges eltávolítására hamarosan rendezõdik. Enyhén sózott teát itassunk abeteggel.

c.      Napszúrás: A fedetlen fejet tartósan ért erõs napsugárzás következménye. Az agyhártyák túlzott vérbõsége következtében fejfájás, kábultság, szédülés jöhet létre. A beteget hûvös helyre kell fektetni, tarkójára hideg borogatást tenni és cukros vizet kell itatni vele.

d.     Görcsökkel járó rosszullétek: Minden eszméletvesztés során, valamint néhány betegség tüneteként létrejöhet görcsroham, mely az egész izomrendszert érinti. Ilyen betegségek az epilepszia, cukorbetegség során a vércukor tartalmának súlyos fokú csökkerése, oxigénhiánnyal járó betegségek, mérgezések stb. Ilyen esetben tartózkodjunk mindennemû durva beavatkozástól (vízzel való leöntés), vigyázzunk, hogy a beteg ne üsse meg magát és kisérjük figyelemmel a légzését a minél elõbbi orvosi segítség megérkeztéig.

e.      Cukorbetegség: Gyakorisága miatt külön ki kell emelnünk. A túra során a cukorbeteg fokozottan használja fel a vérében Ievõ cukortartalmat és ezért hajlamos rosszullét (verejtékezés, gyengeségérzés, sápadtság) kialakulására. A fokozott izommunka során, tehát több szénhidrátot is kell fogyasztania. Amennyiben szükséges, kockacukor, cukros tea itatása javasolt.

f.       Szív és érrendszeri rosszullétek: Rendkívül változatos tüneteket produkálhatnak. Ha a beteg betegségét ismeri, az általa máskor is alkalmazott gyógyszert beveheti, de mi semmilyen esetben se javasoljunk és adjunk gyógyszert. Agyi érrendszeri katasztrófa (agyvérzés) esetén stabil oldalfekvés, a légzés figyelemmel kisérése javasolt. Ez a rosszullét többnyire hirtelen keletkezik, fõleg idõs embereknél. Az arc színe többnyire piros, de ez nem mindig mérvadó.

Gyógyszerek adásának szabályai: Alapszabálynak tekintendõ, hogy gyógyszerek adásától tartózkodjunk. Kivételt képez néhány egyszerû esetben fájdalomcsillapító, fejfájás csillapító, lázcsillapító, orvosi-szén adása, vagy ha a beteg az általa már máskor is szedett gyógyszerrel rendelkezik. Gondolni kell gyõgyszerallergia lehetõségére is, mely az utóbbi idõben egyre szaporodik. Ezért mindig kérdezzük meg, hogy a beteg szedett-e már máskor is olyan tablettát, amit adni akarunk.

Forrás:

http://www.fsz.bme.hu/mtsz/szakmai/tvok12.htm

http://otthonapolas.5mp.eu/web.php?a=otthonapolas&o=UXfcsdYgEp

Oldal: ELSŐSEGÉLY 2.
Csucsu egészségtippjei - © 2008 - 2024 - egeszsegtippek.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat